- A közepénél tartsd meg!
- Auu…ez szúr!
- Húzd meg jobban azt a csavart! Így el fog dőlni.
- Szerintem itt vágjuk be mert hátra dől.
- Emeld ott meg…várj, most meg előre dől!
Azután egyszer csak sikerült, viszonylag egyenesen megállt. Balázsnak hála, aki barkácsolt hozzá egy talpat, még stabilan is. Pedig előtte naponta kaptam tőle az üzeneteket, hogy „…nincs megoldás…” másnap, „…megoldottam, nyugi…” azután, „ …az úgy nem lesz jó, elviszi a szél…” és mégiscsak sikerült! Felkerült rá, a mifelénk csak férfiak által körbetekerhető fényfűzér is. Ott álltunk a ragyogó napsütésben, a világító karácsonyfa előtt, Balázs, Feri, Viktor, Zoli meg én és egymás vállát veregetve konstatáltuk, hogy áll a falu első Karácsonyfája!
Kettő óra előtt nem sokkal minden irányból, ami a mi kis falunkban azt jelenti, hogy fentről meg lentről is – megindultak az emberek a díszekkel megrakott dobozaikkal, táskáikkal. Volt aki egyedül, a szomszédjával, volt aki a párjával vagy szüleivel kézen fogva megindult a falu apraja, nagyja. Ritkán látni mifelénk ilyen ember tömeget. Persze nem egy Pesti tűzijátékra érkező tömegre kell gondolni, de itt Zalaújlakon ezt én annak láttam. A gyerekek kipirult arccal csodálkoztak rá a fa körül szorgoskodó felnőttekre. Lassan, lassan egyre színesebb és ragyogóbb lett a fánk, felkerültek rá az otthonról elhozott kék, piros, ezüst és átlátszó üveggömbök, a csillogó szerpentinek és gyöngyfüzérek. Került fel angyalka, kis malac, szarvas, üvegből, textilből vagy fából, de még ajándéknak álcázott, masnival átkötött, színespapírba csomagolt dobozok is kerültek a fa alá. Egyre gyönyörűbb lett és nem csak a sok felaggatott csillogó dísztől éreztük ezt, hanem a karácsonyi zene és a gyerekzsivaj közben szerintem másokat is megérintett a közösségben rejlő szeretet és erő érzése. Együtt voltunk, együtt csináltuk.
Megittuk rá az áldomást is, amiről Piroska gondoskodott. Ahogy szépült a fa, úgy lett egyre nagyobb a nyüzsgés az alkalmi italpult körül. Miközben körülöttünk a gyerekek fogócskáztak, mi pedig a pálinkától felbátorodva elkezdtünk ismerkedni. Együtt hoztuk össze ezt a Karácsonyfát, de kikkel is? Bár kicsi a mi falunk de mégis kevesen ismerjük egymást hát jó volt egy kicsit összejönni, megállni egy rövid időre és élvezni a közösséget!
Zárás képen, alkalmi kórussá alakultunk és a gyerekek legnagyobb örömére elénekeltük a Kis karácsonyt, nagy karácsonyt…. Remélem nem riasztottuk el az összes vadat a környékről. Jövőre megismételjük és remélem még többen leszünk!
Pankó Bertalan